Hyper Japan Fesztivál Tsumami-Zaiku Brosskészítő Műhelyek 2025
Hyper Japan Fesztivál Tsumami-Zaiku Brosskészítő Műhelyek 2025
A Hyper Japan 2025-ös Tsumami-Zaiku brosskészítő mesterkurzusa, amelyet az éves Hyper Japan Fesztiválon rendeznek meg július 18. és 20. között a londoni Olympia Events rendezvényközpontban, egyedülálló lehetőséget kínál a hagyományos japán kézművesség, a cumami-zaiku megismerésére. Ez a gyakorlatias workshop, amelyet Kyoko Sakaguchi szakértő oktató, okleveles cumami-zaiku művész vezet, bevezeti a résztvevőket a bonyolult textilvirágminták készítésének művészetébe, amelyeket hagyományosan a kanzashi parókákhoz használnak. A mesterkurzus a fesztivál egyik fénypontja, amely évente több mint 30,000 XNUMX látogatót vonz, hogy ételekkel, kézműves foglalkozásokkal és előadásokkal ünnepeljék a japán kultúrát. A résztvevők elkészíthetik saját cumami-zaiku brossukat, így gyakorlati készségekre és Japán gazdag kulturális örökségének mélyebb megértésére is szert tehetnek.
Amit megtanul
A Tsumami-Zaiku brosskészítő mesterkurzus felvértezi a résztvevőket a japán esztétikát megtestesítő finom, háromdimenziós anyagminták készítésének képességével. A kezdők megtanulják a cumami-zaiku alapvető technikáit, amelyek magukban foglalják a kis anyagnégyzetek összecsippentését és hajtogatását virágminták, például kiku (krizantém) létrehozásához. Elsajátítják a precíz hajtogatási módszereket, csipesz használatával éles, elegáns formákat hoznak létre, amelyek utánozzák a természetes formákat. A workshop megtanítja, hogyan kell kiváló minőségű anyagokat kiválasztani és előkészíteni, biztosítva a tartósságot és a vizuális vonzerőt. A résztvevők megtanulják a keményítőragasztó alkalmazását is a hajtogatott formák rögzítéséhez, ami kritikus lépés a minták szerkezetének megőrzésében.
A középhaladó szintű tanulók, vagy azok, akik magabiztosan mozognak a finom kézművességben, összetettebb, többrétegű mintákat is felfedezhetnek, mint például a Tudor-kori rózsa, hortenzia vagy daru. Ezek a haladó technikák nagyobb precizitást és a rétegezés ismeretét igénylik a mélység és a realizmus eléréséhez. A kurzus a cumami-zaiku kulturális jelentőségét tárgyalja, beleértve a történelmi használatát a kimonók díszítésében és a maiko (gésa tanoncok) hajdíszeiben. Betekintést nyerhetsz a konkrét minták szimbolikájába, például a krizantém hosszú élettel való kapcsolatába és a daru szerencsét jelképező szerepébe.
A résztvevők gyakorlati készségeket is elsajátítanak a bross összeállításához, beleértve az anyagminták talphoz rögzítését és a gombostű rögzítését. A workshop a türelemre és a részletekre való odafigyelésre helyezi a hangsúlyt, tükrözve a hagyományos japán kézművesség meditatív jellegét. A végére egy egyedi, kézzel készített brossot készíthetsz, amelyet hazavihetsz, és amely kézzelfogható emlékeztetőként szolgál a megszerzett készségekre. A tapasztalat elősegíti a cumami-zaiku művészi és kulturális kontextusának megbecsülését, és arra ösztönzi a résztvevőket, hogy folytassák e mesterség felfedezését.
Az óra szerkezete
A Tsumami-Zaiku brosskészítő mesterkurzus egy 90 perces foglalkozásként van felépítve, amelyet a háromnapos Hyper Japan Fesztivál során többször is megrendeznek, hogy a különböző időbeosztásoknak megfeleljenek. A workshop kezdő és középhaladó foglalkozásokra oszlik, így minden tudásszint számára elérhető. A kezdő foglalkozások 5 éves kortól ajánlottak, a 6 év alatti gyermekeknek felnőtt felügyeletre van szükségük, míg a középhaladó foglalkozások azoknak szólnak, akik előzetes tapasztalattal vagy magabiztossággal rendelkeznek a kis, kényes anyagok kezelésében. Minden foglalkozás egy kis csoportra korlátozódik, jellemzően 4-6 résztvevővel, ami lehetővé teszi a személyre szabott oktatást és a fókuszált tanulási környezetet.
A kurzus Kyoko Sakaguchi 10 perces bevezetőjével kezdődik, aki megosztja a cumami-zaiku történetét és kulturális jelentőségét. Ez a rész a kézművesség Edo-kori eredetét és a japán divatban betöltött szerepét tárgyalja, különösen a kanzashi hajdíszek esetében. Az oktató rövid áttekintést nyújt az eszközökről és anyagokról, előkészítve a terepet a gyakorlati részhez. A résztvevők megismerkednek a konkrét mintákkal, amelyeket elkészítenek, és amelyek naponta változnak – a kezdők krizantémot készíthetnek, míg a középhaladó tanulók hortenziát vagy darut készíthetnek.
A bevezetőt egy 20 perces bemutató vezeti végig a résztvevőket az alapvető technikákon. Kyoko bemutatja, hogyan kell az anyagot precíz, jellemzően 2-3 cm-es négyzetekre vágni, és csipesszel összehajtani, hogy sziromszerű formákat hozzon létre. A kezdők az egyszerű hajtásokon helyezkednek el, hogy egyrétegű virágot hozzanak létre, míg a haladó résztvevők megtanulják, hogyan rétegezhetnek több szirmot háromdimenziós hatás eléréséhez. Az oktató elmagyarázza, hogyan kell takarékosan keményítőragasztót felvinni a hajtások rögzítéséhez anélkül, hogy az anyag textúráját veszélyeztetné. A bemutató interaktív, a résztvevőket arra ösztönzik, hogy tegyenek fel kérdéseket és figyeljék meg alaposan a folyamatot.
A körülbelül 45 percig tartó gyakorlatias foglalkozás a workshop lelke. A résztvevők megkapják az anyagokat és eszközöket, beleértve a szövetnégyzeteket, csipeszt és egy bross alapot. A kezdők azzal kezdik, hogy egy sor szirmot hajtogatnak és ragasztanak krizantém formálásához, lépésről lépésre haladva. A középhaladó tanulók bonyolultabb mintákon dolgoznak, amelyek precíz igazítást és rétegezést igényelnek a mélység elérése érdekében. Kyoko körbejár a csoportban, személyre szabott visszajelzést ad a technikák finomítása és a résztvevők magabiztos haladásának biztosítása érdekében. A kis csoportlétszám biztosítja, hogy senki ne maradjon le, és az oktató az egyes tanulók tempójához igazítja az útmutatását.
Az utolsó 15 percet a bross összeállítására és a kulturális csomagolásra szánják. A résztvevők a szövetmintáikat egy fém vagy szövet bross alapra rögzítik, ragasztóval vagy cérnával rögzítve. Az oktató bemutatja, hogyan kell gombostűt felhelyezni, biztosítva a bross viselhetőségét. Ez a rész röviden ismerteti a kész darab ápolását, valamint ötleteket ad a cumami-zaiku más kézműves termékekbe, például hajdíszekbe vagy lakberendezési tárgyakba való beépítésére. A workshop egy reflektív pillanattal zárul, ahol a résztvevők megoszthatják alkotásaikat és megbeszélhetik tapasztalataikat. A japán teát és könnyű harapnivalókat kínáló mini teaszünet közösségi hangulatot teremt, amely a hagyományos japán kézművesség társasági aspektusát idézi.
A szerkezetet úgy tervezték, hogy könnyen megközelíthető, mégis kihívást jelentő legyen, a különböző képzettségi szintek számára megfelelő, miközben megőrzi a kézművesség integritását. A résztvevők egy kész brosssal és egy kiosztható anyaggal távoznak, amely összefoglalja a technikákat és tippeket a további gyakorláshoz. A workshopra külön fesztiváljegy vásárlása szükséges, amely biztosítja a hozzáférést a szélesebb körű Hyper Japan élményhez.
Használt anyagok
A workshop minden szükséges anyagot biztosít, melyeket gondosan válogattak össze, hogy tükrözzék a tsumami-zaiku hagyományos módszereit. Az elsődleges anyag kiváló minőségű selyem vagy chirimen (krepp) szövet, 2-3 cm-es kis négyzetekre vágva. Ezeket az anyagokat rugalmasságuk és a pontos hajtások megtartásának képessége miatt választják ki. A résztvevők számos szín közül választhatnak, például halvány rózsaszín, élénk piros vagy klasszikus fehér, hogy olyan mintákat hozzanak létre, amelyek összhangban vannak a hagyományos japán esztétikával vagy személyes preferenciákkal.
A keményítőragasztó, egy hagyományos, búza- vagy rizskeményítőből készült ragasztó, a hajtogatott szövetek formáinak rögzítésére szolgál. Ezt a vízben oldódó ragasztót kis ecsetekkel vagy applikátorokkal, takarékosan kell felvinni, hogy megőrizzék az anyag finom textúráját. A precíz hajtogatáshoz és összecsippentéshez csipeszek állnak rendelkezésre, amelyek elengedhetetlenek a szirmok és levelek éles széleinek létrehozásához. A kezdők alapvető csipeszt használnak, míg a középhaladó tanulók finomabb eszközöket használhatnak a részletes munkához.
További anyagok közé tartozik a viaszpapír, amely az összeszerelés során megtámasztja az anyagot, biztosítva a tiszta és stabil konstrukciót. A kész minták rögzítéséhez jellemzően fém vagy szövettel bevont bross talpak, valamint a hordhatóságot segítő gombostűk állnak rendelkezésre. Ollók és kis vonalzók állnak rendelkezésre az anyag pontos méretre vágásához. Minden anyag biztonságos, bár a ragasztókra vagy fémekre allergiás résztvevőknek a szervezők jelzése szerint óvintézkedéseket kell tenniük.
A workshopon egy otthonra vihető készlet is található, amely tartalmaz egy kis anyagmintát, egy hajtogatási útmutatót és kezelési utasításokat, így a résztvevők otthon is gyakorolhatnak. Az anyagokat a hitelesség megőrzése érdekében szerezzük be, tükrözve a japán tsumami-zaiku kézművesek szakértelmét.
YouTube Channel
Azok számára, akik ihletet kaptak a cumami-zaiku utazás folytatására, a „Tsumami Kanzashi School” YouTube-csatorna részletes oktatóanyagokat és betekintést nyújt a kézművességbe. Látogassa meg csatornájukat a következő címen: https://www.youtube.com/@TsumamiKanzashiSchool hogy videókat fedezz fel a hajtogatási technikákról, a dizájnváltozatokról és a cumami-zaiku kulturális kontextusáról.
Tsumami-Zaiku rövid története
A Tsumami-zaiku, jelentése „csippentett kézművesség”, egy hagyományos japán művészeti forma, amely több mint 200 évvel ezelőtt, az Edo-korszakban (1603–1868) alakult ki. A kézművesség során apró négyzeteket hajtogatnak és csipkednek össze szövetből, jellemzően selyemből vagy csirimenből, hogy bonyolult, háromdimenziós virág- és természeti mintákat hozzanak létre. Ezeket az alkotásokat leghíresebben kanzashi, díszes parókák készítésére használják, amelyeket kimonókkal viselnek, különösen a maiko (geisa tanoncok) által, valamint különleges alkalmakkor, például fesztiválokon vagy teaszertartásokon. A technika finom és precíz jellege tükrözi Japán tágabb esztétikai alapelveit, az egyszerűséget, az eleganciát és a természettel való harmóniát.
A cumami-zaiku gyökerei a korai Edo-korszakra nyúlnak vissza, amikor Japán városi kultúrája a Tokugava sógunátus alatt virágzott. Ebben az időben a fényűzésre vonatkozó törvények korlátozták a vagyon hivalkodó fitogtatását, ami arra késztette a kézműveseket, hogy kreatív módszereket dolgozzanak ki a ruhák és kiegészítők díszítésére, hozzáférhető anyagok, például szövet felhasználásával. A cumami-zaiku erre válaszul jelent meg, amely szerény selyemdarabokat, gyakran régi kimonókból újrahasznosított darabokat alakított át bonyolult mintákká. A mesterséget kezdetben a császári udvarban és a szamuráj háztartásokban élő nők gyakorolták, akik a hagyományos öltözéket kiegészítő hajdíszek készítésére használták. Az Edo-kor közepére a cumami-zaiku népszerűvé vált a kereskedőosztály és a geishák körében, a kifinomult szépség szimbólumává vált.
A technika az origamiból merít ihletet, mivel az anyag formákra hajtogatását jelenti anélkül, hogy az elsődleges szerkezetet kivágnák vagy összevarrnák. Az origamival ellentétben azonban a cumami-zaiku keményítőragasztóval rögzíti a redőket, így tartós és időtálló mintákat hoz létre. A gyakori motívumok közé tartoznak a virágok, mint a krizantém, a szilvavirág és a cseresznyevirág, amelyek mindegyike kulturális jelentőséggel bír – a krizantémok a hosszú élettartamot szimbolizálják, míg a cseresznyevirágok a múlandóságot. Idővel a kézművesek kibővítették a repertoárt állatokkal, például darukkal és évszakos szimbólumokkal, tükrözve Japán mély kapcsolatát a természettel és a ciklikus idővel.
A Meiji-korszakban (1868–1912) Japán gyors modernizációja veszélyeztette a hagyományos kézművességet, beleértve a cumami-zaiku-t is, ahogy a nyugati divat és iparosodás térnyerése elterjedt. A kézművesség azonban fennmaradt Kiotóban és Edóban (a mai Tokió), ahol a geishák és a hagyományos előadók továbbra is kanzasit viseltek. A kézművesek új anyagok, például importált szövetek beépítésével alkalmazkodtak, miközben megőrizték az alapvető technikákat. A 20. században újra fellendült az érdeklődés a cumami-zaiku iránt, Japán kulturális örökségének megőrzésére irányuló erőfeszítéseinek részeként. A kézműves iskolák és műhelyek, különösen Tokió Asakusabashi kerületében, a hagyományos kézművesség központjában, hivatalos képzést kezdtek kínálni a készségek átadására.
A Tsumami-zaiku kulturális jelentősége a wabi-sabi, a tökéletlenségben és a múlandóságban rejlő szépség megtalálásának japán filozófiájának megtestesülésében rejlik. Minden darab kézzel készül, apró változtatásokkal, amelyek kiemelik a kézműves egyéniségét. A kézművesség a mottainai koncepcióját is tükrözi, amely az anyagok tisztelete az anyaghulladékok művészetté alakításával. Ma a cumami-zaiku túlmutat a kanzashin, brossokat, fülbevalókat és dísztárgyakat is tartalmaz, amelyek mind a hagyományőrzők, mind a modern kézművesek számára vonzóak. Sokoldalúsága népszerű tevékenységgé tette a turisták és a helyiek körében egyaránt, workshopokat kínálnak Japánban és külföldön, például a Hyper Japanban.
A kézművesség türelmet, precizitást és a japán esztétika megértését igényli, így egyszerre technikai és meditatív gyakorlat. A modern kézművesek, mint például Kyoko Sakaguchi, továbbra is újítanak, a hagyományos mintákat kortárs elemekkel ötvözve, például nyugati ihletésű virágokkal, mint például a Tudor-kori rózsa. A Tsumami-zaiku továbbra is Japán szellemi kulturális örökségének becses része, amelyet olyan szervezetek, mint a Japán Nemzeti Turisztikai Szervezet, elismernek a hagyományos kézművesség megőrzésében betöltött szerepéért. A kezdők számára való hozzáférhetősége, valamint a haladó szakemberek számára nyújtott mélysége biztosítja a tartós vonzerőt a globális kézműves közösségben.
